Az elveszett ereklyék fosztogatói

                                        Az eltűnt korona nyomában

Sidney éppen az irodában kávézgat, mikor megcsörren a telefon:

Szia Syde! - mondta egy ismerősen csengő mély férfihang.
- David?! - kérdezte Syde a hangtól, miközben felhúzta szemöldökét.
- Igen. Tudod, csak arról lenne szó... - kezdett bele David a mondókájába.
- Nem! Mondtam, hogy nem! Soha többet! - ordította a nő a telefonba, és már majdnem lecsapta.
- De most a spanyol cárné rubintköves koronájáról lenne szó...
- VII. Nataliaéra gondolsz? Amit a kalózos monda övez? - kérdezte Syde hápogva a telefonba.
- Igen. Akkor most hallgass végig...

Syde foglaltat a titkárnővel két jegyet a legközelebbi gépre. Ekkor befut Nigel. Syde szólt neki hogy jöjjön vele. Nigel kérdezget, de Sidney nem mondja meg neki, hogy pontosan mi is van. Szegény Nigel! Hová viszi Sydney!  Nigel faggatja Sydet a repülőn, de nem akar válaszolni. Tudja, ha megmondja kollegájának, hogy kihez is mennek, akkor azonnal kiugrana a gépből. Befut a gép. Nigel amikor megpillantja a rájuk váró alakot futni szeretne, de nem teheti. Sydney nem engedi. Felveszi a fekete napszemüvegét és odalépnek a feketeruhás pasihoz. David felismeri Nigelt, aki el akar bújni Syde mögé.
- Sziasztok.
-Hello. -mondja Syde... 

-tehát mit tudsz???- kérdezte izgatottan Syde!
-Nem sokat, éppen ezért hívtalak!-mondta Dave, miközben Nigel megvetően nézett rá, szörnyen rühellte ezt az embert ezért egy kissé sértő megjegyzést motyogott:
-Nem sokat, tehát semmit! Csak, mint mindig!
-Parancsolsz Nigel? - kérdezte Dave, aki felfigyelt a motyogásra!
-Oh nem semmi, csak olyan rég láttalak "barátom"!-és ezzel odament és megölelte "enyhe" undorral.
-Jól van.- mondta egy kis meglepődöttséggel Dave - akkor menjünk a hotelbe, gondolom fáradtak vagytok, ott kipihenitek magatokat, és holnap belevágunk az egészbe, rendben???

Syde hallani sem akart róla, azonnal hallani akart mindent, és még aznap elmenni a nyomra vezető helyszínekre, de amint rápillantott Nigel undorral teli arcára látta, hogy ilyen állapotban jobb nem piszkálni. Különben sem lehetne vele ilyenkor dolgozni, mert csak duzzogna és semmire sem figyelne! Meggondolta magát Syde, inkább hagy neki egy éjjelt, hogy beletörődjön abba, hogy egy ideig el kell tűrnie Dave társaságát!
Dave kocsijával mentek. Megérkeztek. A recepciós mindenkinek odaadta a kulcsot külön Nigelnak és Davenek.
-Hahó, én is itt volnék! - mondta kicsit megbotránkozva Syde, hogy ő nem kapott kulcsot.
-Jaj, ne haragudj még nem említettem volna? Tudod, gondoltam spórolnánk azzal, ha csak két szobát vennénk k hármunknak, ugye nem haragszol?
-Nos ami azt illeti, Nigelt már elég régóta ismerem, tehát biztos vagyok benne, hogy jól és kényelmesen megleszünk! -mire Nigel egy diadalmas mosolyt eresztett meg.
-Oh félre értesz! Én úgy gondoltam, hogy Nigel úgy is fáradt, viszont én még tudnék veled beszélgetni az ügyről, mondjuk egy gyertyafényes vacsora közben. És engem nem zavarnál egyáltalán! - mondta Dave.
-Nos én már nem is vagyok annyira fáradt én is kíváncsi vagyok, hogy mi van a koro...-befogta Syde a száját és lepisszentette!
-Nigel itt még a legjobb barátod is elárulhat! Csöndesebben! És rendben van én alszok Davevel..
-De, de… vágott közbe Nigel
-Talán te szívesebben aludnál Davevel??? -kérdezte Syde poénra véve a dolgot.
-Oh nem köszönöm - vágta rá Nigel azonnal - akkor jó éjt! Syde - és ezt a Sydet kicsit halkabban mondta, mert legszívesebben azt kívánta volna, hogy Dave haljon meg álmában, de nevelést ő is kapott kis korában így még gondolni sem nagyon merte, pedig mennyire szívesen gondolta volna el Dave lassú kínzását!

-aznap este Syde és Dave együtt vacsoráztak egy közeli étteremben.
-Mit akarsz pontosan? - kérdezte Sydney Davetől, mert érezte, hogy valami nincs rendben a férfi körül.
-Hogy-hogy mit? - kérdezte meglepetten Dave - Természetesen VII. Natália koronaékszereit megtalálni, persze a te segítségeddel, mert mindenki tudja, hogy te vagy a legjobb!
-Jól van, de ha bármi trükkel próbálkozol én...
-Nyugi Syde. - szakította félbe Dave -Miért vágnálak át, gondolkozz már egy kicsit - ezzel Dave megfogta Sydney kezét...

Óráknak tűnő másodpercekig nézték egymást. Syde elveszett Dave gyönyörű, igéző szemeiben.
Érezte, hogy újra meg kell tennie, meg kell csókolnia, lágyan, szerelmesen...
Nem! - kiáltotta magában - Nem tehetem. Már annyiszor csalódtam benne...
-Kérlek, engedd el a kezem. - mondta durván a férfinak.
Dave először meglepődötten nézett, majd a zavartan az egymást szorító kezeikre nézett, Syd hosszú, nőies ujjaira, melyek testét simogatták nemrég...

Még ki se hozták a vacsorát, de Syde már legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében! Egyszerre gyűlölte és imádta ezt az embert. Ekkor szerencséjére közbe lépett Nigel.
-Bocsássatok meg a zavarásért, de Syde Claudia hívott az előbb valami baj van odahaza!

Syde kissé megkönnyebbülten, de mégis szomorúan távozott.
- Claudia ott vagy?
-Szia Syde - hangzott a mindig vidám Claudia hangja- nos igazából semmi komoly baj nincsen csak ha azzal hívlak, hogy beszélnem kell veled női dolgokról úgy sem jössz...
- Claudia most ugratsz engem, akkor van vmi baj vagy sincs?
-Nos az attól függ...
-Hogy? - kérdezte Syde kissé kikelve magából!
-Hát tudod ma délután voltam a  manikűrösnél és nagyon klassz lett a körmöm mellékesen..
-Claudia a lényeget!!!! - mondta most már idegesen Syde.
-És letörött a körmöm, pedig nagyon drága volt és most nem tudom mi tévő legyek?
-Ez most csak egy áprilisi tréfa? - kérdezte abszolút ledöbbenve Syde.
-Persze szeptember közepén csak is! Szóval csak azért hívtalak, hogy nem tudod hol van a ragasztó? Az sokkal olcsóbb, mintha vennék egy műkörömragasztót, nem?
-Jó ét Claudia! - zárta le azt a "létfontosságú" beszélgetést ingerülten Syde. És lecsapta a kagylót.
-Mi most akkor... halló?... Syde?... ott vagy még?- na erre Claudia is lecsapta. Na tessék csak egyszer akarok kedves lenni hozzá és női dolgokat kérdezni tőle erre így leráz engem! Hahh - és nagyon felháborodott és még csak a ragasztót sem találta meg!

Ezt követően Syde és Nigel visszamentek Davehez. Nigel ennek nagyon örült:
-Hm...ha már így alakult, hogy én is itt vagyok, csatlakozhatnék hozzátok? - kérdezte miközben cinikus mosoly kerekedett az arcán, mert tudta, hogy ez Davenek nem fog tetszeni. Mikor elhangzott kérdése, Syde megkönnyebbült arcot vágott.
-Persze Nigel! Elvégre Dave és én kizárólag szakmai dolgokról beszélgettünk, miért ne ülhetnél le? Mindjárt szólunk is a pincérnek, hogy hozzon még egy terítéket!
Eközben Dave savanyú képet vágott, tudta, hogy ezt az estét már nem fogja Syddel tölteni, hacsak nem este, mert elvégre közös a szobájuk....

Szóval végül egy közös autóban indultak neki a kalandokkal teli útnak. Mivel a két fiú nem tűrte volna el egymást ezért alapból Syde ült középre, ami nem jelentette azt, hogy éles szócsaták nem zajlottak volna le. Erős kanyar majd egy hirtelen fék. A sofőr kiugrik és elfut.
-Mi történik? Ez megkergült?
-Nigel!
-Mi van? Te mit mondanál egy pasasra aki hajt, mint az őrült hirtelen lefékez, hogy a fejem is csak éppen a helyén van erre kiugrik az autóból és elnyargal. Ha ez nem őrült, akkor...-és hirtelen pisztolylövések sorozata.
-Lőnek ránk!- mondta hideg vérrel és egyfajta már megszoktam hangvétellel Syde.
-Akkor maradjunk az autóban. - javasolta Dave, elővéve a fegyverét!
-Nem, akkor nincs szabad mozgásterünk - mondta Nigel, csak azért, hogy kifogásolja Davet.
-Mert ha kiszállunk és lőnek ránk akkor marha nagy a mozgás terünk-kötött bele Dave.
-De legalább van mozgásterünk, mozdulj Nigel - mondta Syde, aki szinte már hiányolta a verekedést!

Davet kivéve senki nem értette melyik helyi bandát sikerült felhúzniuk azzal, hogy ide jöttek, persze Nigel egyből Davet hibáztatta:
-Ez is miattad van- ordította Nigel Davenek miközben a füle mellet haladt el egy golyó-én soha többet nem fogok veled dolgozni de Sydney sem!
-Mit én sem, -értetlenkedett Syde- te dönts helyettem Nigel, persze ha megkérhetlek.
Közben Dave örül hogy megint Nigel lett leszúrva, de a lelkiismerete nem hagyja nyugodni:
-Szerintem jobb lenne ezt a kis konfliktust diplomatikus úton megoldani....
-Na látod,- súgta oda Nigel Sydenek- én megmondtam, hogy ez nem jó nekünk, nem szokott ilyen egyezkedő lenni ez a Dave.
-Hát úgy látszik megváltozott-próbálta menteni a menthetetlent Syde- mindenkinek jár egy második esély, ugye?
-Persze csak nem neki- háborodott fel Nigel- ő már első alkalommal eljátszotta nálam az összes hülye esélyét....
Dave elindult banda felé....

Amint magasba emelt karjaival szép, lassan és higgadtan közeledni próbált, rögtön karon lőtték, na ennyi elég is volt Sydenek egyből odarohant és fedezni próbálta a csillapíthatatlan támadókat. Teljesen védtelenek voltak a konténerek mögött lapuló ördögfajzatok ellen. Ekkor hirtelen egy autó húzott el Sidneyék mellett, mintha őrült vezetné és egyenest a banda felé, a konténerekhez vette az irányt. Durr, belevágódott a konténerekbe. A lövöldözők egyből megijedtek és menekülni kezdtek, Nigellal egyetemben, mert az autó pár másodpercen belül már robbant is! Nigel a földön landolt, de túlélte, valószínűleg Dave balszerencséjére.
Syde most már hozzá sietett.
-Nigel teljesen megőrültél? Mindenesetre megmentettél minket.
-Szép volt pajti! – mondta Dave - semmiféle hálát tanúsítva Nigel iránt.
-Nos ennyit a demokratikus útról! - mondta megkönnyebbülten Nigel, amikor egy másik túlélő hangját hallották felnyögni a volt bandából.

Elindultak a múzeum felé.... Nigel ment elől, míg Syde és Dave hátul beszélgettek:
-Syde kérhetnék tőled egy szívességet?
-Attól függ, mi lenne az.
-Hát arról lenne szó, hogy nem kéne az előbbi eseményeket terjeszteni, mert már az is elég kínos nekem, hogy valaki meg menti az életemet gondolj bele milyen kínos az, hogyha egy looser teszi ugyanezt.
Közben Nigel egyre inkább be szeretett volna mosni Davenek, de...
-Dave ez már azért nekem is sok, hogy gondolod azt, hogy lelooserezed azt, akivel én már több éve együtt dolgozom és szeretem is - mondta higgadt hangon Syde.

Mikor már csak öt percre voltak a múzeumtól Syde felkiáltott:
-A túlélő!
-Mi van vele?- kérdezte Dave
De Nigel és Syde - ismerve egymás gondolatait - már rohantak is vissza a konténerekhez....
KÉT PERCCEL KÉSŐBB
-Van itt valaki? - kiabálták kórusba
-Igen van - nyöszörögte egy hang a romok alól.
-Ki? -kérdezte kíváncsian Nigel.
-Bandatag
-Remek, akkor azt hiszem téged kerestünk- mondta megkönnyebbülten Syde

-A pasas vérzik! Be kell vinnünk a kórházba! - mondta Syde aggódva, hogy elveszti az egyetlen olyas valakit, aki nyomra vezetheti a támadókkal kapcsolatban.
-Azt már nem! - tiltakozott Dave.
-Mi ez az ember vérzik, ha nem kap egy órán belül ellátást súlyosbodhatna a helyzete, és akkor még egy ember halála száradhat a lelkeden, ha van egyáltalán lelked - toldotta meg persze az utolsó gondolatát kissé halkabban mondta Nigel- bár itt azért már hallatszott, hogy egyáltalán nem a sebesült férfi állapota aggasztja, csak Dave ellenessége ismét kibontakozott.
-Jól van, de kórházba nem vihetjük, akkor ránk száll a sajtó, a rendőrséggel egyetemben, és akkor ennyit a titkos ügyünkről! -mondta Dave.
-Akkor vigyük a szállásunkra. - javasolta Syde.
-Az jó, de mi lesz a múzeummal, kifutunk az időből és tudjátok, hogy ez az egyetlen nap áll rendelkezésünkre.
-Igazad van Nigel. Akkor fogunk két taxit. Te hazaviszed ezt az embert és miután magához tér azonnal faggasd! Mi Davevel elmegyünk a Múzeumba és körbeszimatolunk, ja és Claudiát is kérdezd ki hátha megtudunk még valamit.
-Ö… ö… hááát…
-Ne ellenkezz Nigel! Kevés az időnk!
-Jól van. Fogjatok nekünk is egy taxit!

,,Az a barom megint elcsavarta Sydney fejét, ez gyalázat, sőt mi több..."gondolta magában Nigel, mert mint láthattuk szavazati jogát már elvesztette, de magányos zsörtölődését egy hang szakította meg:
-Hé uram, itt van? -kiáltotta neki a taxis. - figyeljen vagy beszáll vagy gyalogol az esőben....
-Ne rikácsoljon itt nekem maga nélkül is elég pocsék napom volt és beszállok, ezzel az emberrel itt!
-Mit beszél? Jól van? Milyen egész napja volt pocsék, amikor még csak reggel nyolc óra van.
-Micsoda? - értetlenkedett Nigel, aki az időérzékét teljesen elhagyta Davevel való utálkodása közben. - Még csak nyolc óra? Az lehetetlen, már legalább... legalább…
-Nyögje már ki végre! - idegeskedett a sofőr- Hova vihetem?
-A szállodába. - mondta határozottan Nigel.
-Melyikbe? Van egy pár a városban...
-Jó, jó tudom ,csak bosszant az a ...., na mindegy hagyjuk, tehát vigyen a Royal Hotelbe.
-Na végre. Hogy sikerült ezt az élő halottat felszednie?
-Nekem sehogy, csak éppen egy bizonyos ,,ember" kért segítséget tőlem és a munkatársamtól, de csak láb alatt van, na és hogy rövidre zárjam most is segített egy picit hullát újraélesztenem, pedig nem bírom a hullákat, de azt is elhiheti hogy nálam csak egy ember látott több régebbi hullát.
-Miért mivel foglalkozik?
-Hát... ezt én se tudom ma már pontosan, de valamikor régésznek készültem.
-Értem. Mindenesetre további jó napot, ugyanis megérkeztünk.
-Viszlát. Mennyivel tartozom?
-10.
-Tessék...
Nigel úgy, mint aki már egy hete nem aludt bevonszolta a most már járni sem tudó sebesültet a lakosztályába, de közben Daveék is munkálkodtak...

Sydeék taxija is megérkezett a helyszínre, ahol Dave kifizette az szállítás költségeit. Fölszaladtak a lépcsőkön, aztán egyenesen be a múzeumba, ahol kis akadályba kerültek.
-Elnézést. Kérem igazolják Magukat! -szólt egy rendre utasító hang, a portásé volt.
-Én vagyok az nem ismersz meg William? -kérdezte az öreget.
-Jaj, Dave úrfi, elnézést kérek, tudja, hogy az én koromban már nagy dolog, ha saját magamat felismerem a tükörben. Csak tudja, nem találom a pápaszememet és így kissé nehezemre esik a tájékozódás és egyéb dolgok megtalálása.
-Arra a szemcsére tetszik gondolni, ami a feje búbján lapul meg? -kérdezte szelíden Syde.

-Tényleg, hát az öregséggel nem csak a rossz látás, de a rossz memória is együtt jár, ugyebár. No de ki ez az ifjú úrihölgy Dave, hát be sem mutatsz?
-Will bácsi, ez itt Sydney Fox az egyik leghíresebb amerikai egyetem professzora, és egyben ereklyevadász is.
-És nagyon csinos is - toldotta meg Will bácsi.
-Na de kérem, még zavarba jövök - kedveskedett Sidney ne húzzuk az időt, Will bácsi nem értesült, a dologról.
-Hogy a múzeum ma csak számotokra van nyitva, hát persze be vagyok avatva a dologba. Mindjárt hozom a kulcsot gyerekek. És itt is van, tessék. Gondolom nem kell elkísérnem a korona helyéhez, jaj hát ez szörnyű mire vetemednek ebben a világban!
-Köszönjük Will bácsikám, innen már eltalálunk -és megveregette Dave a portás hátát. – nem maradunk sokáig!
-Jól van én várom magukat! - és kicsoszogott.

Syde már a korona bűvöletébe került pedig még nem is látta élőben soha...
-Sydem(az m nem elírás!!!)-próbálkozott Dave, bár elég sikertelenül, hisz Syde nem figyelt- Mit tudunk a koronáról?
-Mit mondtál?
-Csak azt kérdeztem, hogy mit tudunk a koronáról?
-Most még semmit, de felhívom Klaudiát.
Syde kicsit odébb ment és tárcsázta az egyetem számát.
-Szia Claudia én vagyok az Syde... Találtál már valamit a koronáról?
-Igen, de sajnos nem angol a szöveg, és tudod nincs időm még arra sem hogy kiderítsem milyen nyelven íródott és mikor, úgyhogy ha gondolod átküldöm így ahogy van és utána használjátok Nigellel a nyelvtudásotokat!
-Kösz majd megpróbálom, akkor várom a malit...
Sietve ment vissza Davehez.... Talán már megint bedőlt neki?

egyre jobban kínozta a kételkedés szörnyűsége Sydet. Megbízhat Daveben? Vagy igazat adjon Nigel ellenszenvének? Nem tudta rá a választ, de talán nem is akarta tudni egyenlőre.
-Nos, Claudia talált anyagot a koronáról, de elküldi mailben, mert nem angolul íródott, így a munka másik fele még ránk hárul. Megcsörgetem Nigelt, hogy figyelje az üzeneteket és álljon neki a fordításnak, hogy hamarabb végezzünk.
Megint elvonult.
-Halló?
-Nigel? Én vagyok az. Figyelj Claudia küldi az anyagot a koronáról.
-Sokat talált?
-Azt nem tudom, de hogy nem angol nyelvű, az tény, úgyhogy neki állhatsz fordítani, amúgy hogy állunk a jómadárral?
-Még nem tért eszméletéhez, de a helyzete stabilizálódott és úgy látszik nem lesz komolyabb baja. Nem biztos, hogy még ma tudunk vele beszélni, most infúzión van.
-Mi odahívtál egy orvost?
-Nyugi ő a Hotel orvosa. Nem fog köpni.
-Imádkozz, hogy úgy legyen! Most mennem kell. Szia - és lerakta a telefont. Visszatért Davehez.
-Minden rendben. A bandatag fel fog épülni, ami azt jelenti, hogy tudni fog  beszélni, hacsak nem akar leépülni újabban, mert az öklömmel is megismerkedik ha nem beszél.
-Oh, a demokratikus út, mi?
-Hát igen Dave, mi már csak értünk a demokratikus tárgyalásokhoz Nigellel. - mondta elmosolyodva Syde, aminek cseppet sem örült Dave.

-Mi ez a fancsali kép? - kérdezte Syde gúnyosan, hátha most majd tud dönteni –Na, azért nem kéne a szívedre venni! Már a poénokat sem érted?!
-Dehogy! - förmedt rá Dave, pedig azt se tudta, Syde éppen miről beszélt.
-Jól van, na! - mondta Syde.
-Miért vagyunk is itt? - kérdezte Dave, csak azért, hogy ne legyen néma csönd
-Azért, mert te azt mondtad, és ezt én sem tudom, ugyanis én nem szoktam múzeumokat bezáratni, azért hogy bejöjjek és megnézzem, hogy hol állt a korona egy hete...
-Ezt most miért veted a szememre? Te sem ellenkeztél, nézz csak magadba mielőtt másokat kezdenél el osztani!
-Nem osztalak, de ha Nigel mond neked bármit te mindig csak a saját hasznodra fordítod és ráadásul ellene, te egy.. te egy…
-Mi én?
-Te egy haszonleső pióca vagy!
Dave erre sértődötten elviharzott és becsapta az ajtót, de úgy hogy ha ott lett volna a korona a szél kivitte volna a falon is.

Vajon jól tette, amit csinált? Vagy mégsem? Hiszen most semmi olyat nem csinált Dave, ami miatt megérdemelte volna a fejmosást, egyszerűen most jött ki rajta az elmúlt napok felgyülemlett feszültsége. De ha Nigelnak mégis igaza van? Túl sok kérdés és túl kevés a válasz! Syde mégis úgy gondolta, akár megérdemelte, akár nem a nevelést Dave a munka az első, így gyorsan Dave után rohant, akit sikerült elcsípnie a lépcsőn.
-Dave, Dave, lassíts az isten szerelmére! - kiáltozott a fékezhetetlen és durcás Dave után.
-Mi van? -kérdezte szúrós hanggal Dave.
-Nézd, sajnálom, nem tudom mi ütött belém, egyszerűen feszült vagyok mostanában, érted és most lejött ez az egész, de figyelj, mi lenne, ha előbb végeznénk a dolgunkat, aztán majd megbeszéljük higgadtan ezt a dolgot és a történteket. -érvelt Syde.
-Hát persze első a munka! Nálad mindig ez volt a sorrend!
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy csak ki akarsz használni, mert én vagyok az egyetlen, aki segíthet - mondta szinte hisztizve Dave.
-Épp ez a szép az egészben, hát nem örülsz, hogy te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem. - mondta cselesen Syde, ráterelve ezzel a témát arra, hogy Nigel nem tud neki segíteni, amire Dave rögtön megenyhült.
-Jól van, igazad van, sajnálom, nem csak te vagy feszült. Menjünk vissza a műterembe.
-Hála az égnek! - mondta alig hallhatóan Syde.
Visszatérve:
-Nos mi van az ujjlenyomatokkal? Megvizsgálták már? - kérdezte Syde.
-Nem szinte mi vagyunk az elsők aki nyomozhatnak!
-Akkor ezt az üvegbúrát elvisszük! - jelentette ki határozottan Syde.
-Mi? Nem hiszem, hogy ezt a múzeum igazgatósága megengedné...-dadogott idegesen Dave...
-Én pedig azt hiszem, hogy nem kell mindenről tudomást szereznie az igazgatónak, így is eléggé elfoglalt ember! -és közben megeresztett egy sunyi mosolyt Sidney, így Dave azonnal belement a dologba, hogy akkor ellopják illetve, hogy Syde mondaná, csak kölcsön veszik!
-És egyéb biztonsági intézkedések?
-Hát ezen a szinten nyolc ellenőr is van beleértve engem is. Én semmi különöset nem tapasztaltam, ahogy senki más sem, csak Fred aki észrevette, hogy nincs meg a korona.
-És mi van a riasztóval?
-A riasztó mindig hét órától kezdve üzemel, kivéve keddenként, mert akkor félórás késéssel lép érvénybe, tehát fél nyolckor kapcsolják be.
-Mi miért van ez az enyhülés? - értetlenkedett Syde megdöbbenése közepett.
-Nos, hétfőnként a múzeumok bezárnak, csak úgy, mint ez is és így egyszer az egyik kedden az egyik őr később kapcsolta be a riasztót és azóta ez van, sajnos.
-De hát... és még semmit sem tettek ellene? -ámult Syde.
-Nos ezek után biztos már korábban is be fogják kapcsolni.
-Rendben, az már akkor biztos, hogy azt a félórás előnyt használták ki és akkor történt a rablás! Mi van a kamerákkal? Fölvettek valamit?
-Mondtam, hogy mi vagyunk az elsők, még senki nem nézte vissza az anyagot.
-Akkor mire várunk? Menjünk - siettette Syde Davet.
-Jól van! - és elindultak a központi szoba felé!

A központi szobában már várták őket, a biztonsági felvétel már be volt készítve és ezt Syde furcsálotta egyre jobban kezdte azt hinni, hogy Dave nem a múzeumnak akarja a koronát, ezért elhatározta, hogy Nigellel szorosabban fog együtt működni... na de hagyjuk, mert van fontosabb dolgunk- gondolta magában Syde.
-Syde nézd csak az egész felvétel megszakadt 20 óra 25 perckor és 16 másodperckor akkor már rég be volt kapcsolva minden és rég őrt álltak, eddig meg még semmi nem történt csak az üres terem...-mondta Dave, de akkor nem tudta, hogy ezzel a monológgal a saját sírgödrét ásta meg.
-Ki volt akkor szolgálatban?- kérdezte Syde, de már a hangján is érződött hogy nem bízik újdonsült munkatársában, bár ezt Dave nem vette észre- Légyszíves hozd el nekem az egész listát, hogy ki tartózkodott akkor a múzeumban és azt is hogy, kinek kellett volna!
Dave engedelmesen elment az igazgatóságra vagy valahova más hova, mert ezt mi földi halandók már soha ne tudjuk meg, de lesznek még érdekes dolgok és figyelemre méltók is... Syde eközben még egyszer és még egyszer... visszatekerte a felvételt és csak azon járt az agya hogy, vajon Davenek mi köze van a koronához, mert már nem csak a női megérzése súgta azt hogy társának vaj van a füle mögött.
De közben Dave is beszélt valakivel...
-Szia régi jó barátom - mondta hízelgően Dave.
-Na mit akarsz?- mondta egy mély férfihang
-Tudod eltűnt VII. Natalie koronája a múzeumból....
-Igen ki ne tudná, főleg mi ne tudnánk?!
-És én Sydney Foxot kértem föl arra, hogy segítsen megszerezni, mert így nem lehet zsebre vágni semmit, ha valaki mindig elviszi a jó cuccokat, na de ezt most hagyjuk... A lényeg az hogy, kedden rabolták el és már rég működött a kamera, őrt állt mindenki és a felvételen nem látszik semmi és Syde kérte az őrt állok listáját meg minden és kéne egy hiteles hamisítvány...

Syde akarata ellenére is, de végig hallotta mit beszélt Dave azzal a másik férfival. Egész idő alatt az ajtónál volt és fülét az ajtónak tapasztotta, és hallgatózott és káromkodott magában, hogy hogy bízhatott meg ebben a mocskos szemét alakban. Persze türtőztetnie kellett magát. Meg is járta, hogy hallgatózott, mert mikor Dave befejezte a beszélgetést, azt hitte Syde, hogy csak halkabbra vette a szót és ezért nem hallja, mert ilyen is előfordult a lehallgatások során így csak még jobban odanyomta fejét az ajtóhoz, mire Dave benyitott és Sydet "enyhe" ütés érte. Eleinte felsegítette Dave és kuncogott egy sort Syden, de később már a gyanú árnyéka is rávetődött.
-Mit kerestél te annyira az ajtó közelében? – kérdezte Dave, nem igazán bízva Sidneyben.
-Én csak… én csak... - dadogott Syde, amikor megpillantotta, a ceruzát, amit a földön hagyott-a ceruzáért menetem. Odament és fölvette.
-És minek kell ceruza a filmnézéshez? -kérdezte még mindig gyanakodva Dave.
-Hát azért... mert,  - és behúzott egy olyat Davenek, hogy az egyből a földön találta magát eszméletlen állapotban – bocs, de nem bírok magammal, ha faggatnak - mondta az ájult Davenek, akit "fölsegített" egy székbe, majd távozott és bezárta Davvel egyetemben maga után az ajtót.
-Most legalább tisztázódtak az eddigi kérdéseim - mondta gúnyosan magának Syde, és kirohanva a múzeumból gyorsan elcsípett egy taxit.
- A Royal Hotelbe lesz szíves...

Egész út alatt azon gondolkodott, hogy kérjen bocsánatot Nigeltől. ,,Bocsáss meg Nigel...” nem ez nem lesz jó, ennél félbeszakít gondolta Syde és folytatta...
Tíz perc autózás után megérkeztek a szállodában az volt az első dolga, hogy kér egy harmadik szobát magának és utána rohant föl egyetlen igazi munkatársához...
-Davet hol hagytad?- kérdezte gúnyosan Nigel, de amint ránézett Sydere komolyabbra vette a figurát- Csak nem... igazam volt, ugye?
-Sajnos, már megint igazat lett. -mondta Syde bűnbánóan - Hogy van a betegünk?
-Hát.... tudod mit inkább nézd meg!

Közösen indultak a szobába.
-Sikerült kiszedned valamit belőle?
-Nos,… egyszer már eszméleténél volt és akkor csak ennyit tudott kinyögni: s… s …  skorpiók!. Majd újra elájult, azóta nem ébredt fel.
Mikor átértek a másik szobához, éppen nyitották az ajtót, amikor egy lövés hallatszott, Syde gyorsabban fordította a kulcsot a zárba és sietett a szobába, de már késő volt, túl késő. A talált bandatagot megölték. Őt érte a találat. Még utolsó erejéből a kezét az ég felé emelte, talán segítségért nyújtózott, de akkorra már mindegy volt, és a lelke kiszállt a testéből. Syde-ék odarohantak.
-A francba! Ilyen nincs! - mérgelődött Syde. - Dave elárult minket..
-Megint -szólt közbe Nigel
-A pasas, aki az egyetlen olyan forrás vol, aki segítehetett volna a tájékozódásban meghalt...Ah ez nem igaz! - és dühében belerúgott az ágy lábába. Nigel is belerúgott, de ő már a lábához kapott, mire Syde egy picit elmosolyodott.
-Na, akkor lássuk miből élünk...-mondta lehiggadva Sydney.
-Nézd Syde eddig még nem is tűnt föl..
-Mi az Nigel? - kapott a híren Syde.
-Nézd a karját. Látod a mintát?
-A skorpió! Mit gondolsz jelenthet ez valamit? - érdeklődött Syde.
-Nem tudom, de nagyon ismerős nekem ez a jel, szerintem ez nem csak itt olyan nagyon ismert, hanem nálunk is. Megkérem Claudiát, hogy nyomozzon valamit ezügyben is.
-Jól van Nigel szép munka, és hogy állunk a fordítással, megkaptad Claudia információit, nem?

Nigel csinálj képet a tetoválásáról és küldd át Claudiának - adta ki a parancsot Syde - Én addig megyek és beszélek vele...
Nigel engedelmesen ,,postára adta" az elkészült képet....
-Halló - hangzott Claudia hangja - Történelem tanszék, miben segíthetek?
-Szia Claudia..
-Ó szia Syde...sikerült lefordítani?
-Persze, persze de most valami skorpiókról kéne nekem valami és a lehető leggyorsabban....
-Meglesz... de mi történt?
-Semmi komoly, de majd ha otthon leszünk mesélek, na szia! - és lecsapta a telefont.
Sietve ment vissza Nigelhez. Nigel már kapkodva vette a levegőt, pedig még nem is történt velük semmi.
-Beszéltem Claudiával és megpróbál segíteni nekünk...
-Apropó segíteni, nincs valami ismerősünk itt Spanyolországban, persze csak olyan, aki teljesen megbízható és, aki nem öleti meg az egyetlen szemtanúnkat...
-Nem tudom majd utána nézek..., de jut eszembe megöletni, akkor a mi életünk is veszélyben van - és ezt csak azért mondta Syde hogyha véletlenül valaki rájuk támad, Nigel ne kapjon szívrohamot-
-Micsoda?! - kelt ki magából Nigel - a.. az... azt .... azt akar...akarod mondani, hogy mi vagyunk a nyúl és van vagy kétszáz ellenünk jól kiképzett vadász?
-Igen pontosan azt-és akkor megszakadt Syde mondanivalója - Ugorj Nigel!
És akkor Syde egy bérgyilkos kezéből rúgta ki a pisztolyt....

A pisztolya a földre esett. A merénylő próbált volna utána kapni, de Syde elkapta és bevert egyet a hasába. Akkor visszahőkölt egy időre a támadó, majd újból neki lendült, és akkor Syde kapott egyet a hasába, és amint a földre esett kihasználva az alkalmat kigáncsolta a nagydarab férfit, rámászott és lefogta egyik kezével az ember két kezét a másik kezével, pedig levette az embert takaró maszkot.
-Ki maga és ki küldte ránk? - a férfi válasz gyanánt mozdult egy nagyot, de nem sikerült kiszabadítani a magát a nő "karmai" közül, mire Syde arcon vágta.
-Fussunk neki még egyszer. Ki küldte magát ránk? - mire a férfi látván, hogy nem tud szabadulni (bár nagyobb darab volt jóval, mint Syde) csak köpött egyet oldalra, mire Syde még egyszer megütötte.
-Utoljára kérdezem, mert utána már nem leszek a józanság határán sem. Kiküldte magát? - Erre a férfi ellökte magától Sydet, hogy az a falnak vágódott és arra a rövid időre megmoccanni sem tudott és még az eszméletét is elvesztette. A férfi készült volna egy nagy csapással leszámolni a nővel, amikor Nigel közbelépett és az egykor földön landolt pisztollyal a falhoz kényszerítette, majd megkötözte. Sydet pedig megpofozta mire az reflexből egy kicsit nagyobbat lekevert Nigelnek ,, mert azt hitte, hogy a támadó az.
A férfit kihallgatták.

-Na szóval ki maga? - dühöngött Syde
Néma csönd.
-Még egyszer kérdezem, ki maga?- de ezt már egy pofon kíséretében ordította
-Brian
-Milyen Brian?
A férfi félelmében most úgy válaszolt, mint egy kis angyal:
-Wales
-És ki bérelte föl?
-Nem mondhatom meg, inkább meghalok...
-Ha kell, most lelövöm, mint egy kutyát - lépett közbe Nigel
-Ne Nigel, nem - mondta higgadtan Syde - nem lőjük le...
Ekkor a férfi arcára megkönnyebbülés ült...
-Nem nem lőjük le - folytatta Syde, miután megvárta a hatást - annál rosszabbat teszünk. Először is bezárjuk, mint Davet és kiéheztetjük, utána középkori véres módszerekkel...
-Kérem ne - habogott a fogoly - kérem ne folytassa inkább beszélek!
-Na látod, így kell ezt csinálni - és oldalba bökte Nigelt.
-A nevét nem tudom, de a skorpiók vezetője volt az, csak telefonon beszéltem vele - hadarta félelmében.
-És miért kell megölnie?
-Nem tudom, és ezt tényleg nem tudom.
Ezután Syde és Nigel ott hagyták megkötözve, beragasztott szájjal és kimentek...
-Szólj be a rendőrőrsre, hogy van egy személy, akit minimum egy hétre cellába szeretne záratni Sydney Fox...
-Jó-jó értem, de ezután most mihez kezdünk?

-Nos itt nem maradhatunk, az biztos! - mondta fölgyorsítva lépteit Syde.
-Akkor hova megyünk? - kérdezte aggodalommal megszállt hanggal Nigel.
-Még én sem tudom.
-Mi? Nincs egy terved? Egy ötleted? Te vagy Sydney Fox, a nagy Sydney Fox, akinek csak, mint a vízfolyás pattannak ki a tervek a fejéből, és akkor...
-Ide figyelj te ütődött, jó hogy nem kürtölöd már világgá a nevem, csak minden második ember örülne ha meghallaná, akár az én, akár a te nevedet és akkor puff az életünknek.
-Jól van na, nyugi, csak vázoltam a helyzetet, hogy elég nagy szarban vagyunk, méghozzá nagyon nagy szarban.
-Először is fogunk egy taxit és fölkeressük egyik régi ismerősünket.
-Ismerősünket? - értetlenkedett Nigel.
-Igen. Nem emlékszel Senor Cortezre?
-Ö… ö nem rémlik.
-Jajj, erőltesd meg az agyadat Nigel!
-Ja emlékszem, hiszen ő itt lakik egy köpésnyire.
-Hova lesz a fuvar? - kérdezte a sofőr mivel már megérkezett a taxis és be is szálltak.
-Na mondd Nigel, emlékszel még rá hol lakott?
-Arra nem, de ha elvisz a Don Camillo térre onnan biztos eltalálok.
-Akkor most hova? - kérdezte mogorván a szállító.
-Nem hallotta? A Don Camillo térre, és ha lehet siessen, mert sürgős. - mondta Sydney.
-Sürgős, sürgős, ebben a világban már mindig, mindenki csak rohan - zsörtölődött a taxisofőr.

-Nem minden, de ez igenis sürgős az életünk múlik rajta...
Nigel végig se bírta mondani és a taxisöfőr már úgy ment, mintha autópályán lennének és ezért egy-két pillanat alatt ott voltak a téren, mondjuk az árát is megkérte....
-Jó és most hova? - kérdezte Syde
-Várjunk csak.... először jobbra, utána meg ott két utcasarok után balra és ott lesz a háza.
Mikor odaértek Syde kis híján bemosott egyet Nigelnek...
-Ez a sikátor szerinted egy ház?
-Nem én, nem is mondtam.... mondjuk úgy, hogy fingom sincs, hogy hol vagyunk, és hogy eltévedtünk és azt se tudom akkor, hogy hol a francban van az a puccos ház.
-Pedig ha élni akarsz jobb lesz, ha megtalálod, mert nem szeretnék egy sikátorban meghalni... jut eszembe, mit mondtak a rendőrőrsön? Mikor vihetjük be kedvenc és egyetlen foglyunkat?
-Nem mondtak semmit, ugyanis még nem volt időm beszélni velük...
Ekkor Syde már alig bírta ki, hogy ne döngölje a földbe munkatársát.
-Jó akkor most bemegyünk oda és te addig a föld alól is előkeríted azt a házat! Értetted vagy esetleg betűzzem?

-Figyelj Syde nyugodj meg! Várjunk csak az előbb jobbra vagy balra kanyarodtunk le?
-Jobbra miért kérded?
-Jaj, de barom vagyok, hiszen balra kellett volna. - és Nigel nagy szerencséjére megtalálták a házat.
-Na most boldog vagy?
-De még mennyire! - mondta Syde és egy erőltetett mosolyt próbált az arcára varázsolni, sikertelenül.
Hatalmas fehér ház volt. Hatalmas hullámzó mintás, szintén fehér kapukkal.
-Akkor Mr. Zsenikém, hogyan varázsoljuk be magunkat? - mondta feszülten Syde.
-Nos, - most okosnak érezve magát- talán meg kéne nyomnunk a kapucsöngőt, és utána majd megy minden a megszokott kerékvágás szerint.
-Jaj Nigel ne haragudj, totál kész vagyok. Sehogy sem állunk az anyaggal és ráadásul még az életünkre is törnek. Sajnálom - és már a sírás határát kerülgette, de mivel Syde erős nő volt és a kapucsengőben is megszólalt egy hang, visszafogta magát.
-Ki az? - kérdezte egy hang.
-Senor Cortezzel van egy kis dolgunk, mondja meg neki, hogy Sy.. - és akkor eszébe jutott, hogy jobb nem emlegetni a nevüket, ki tudja nem előzte-e meg már őket az ellenség, tehát így folytatta- amerikai történelem professzorok vagyunk, mondja csak ezt meg neki, tudni fogja kik vagyunk.
Rá két percre nyílt az elektromos kapu és bebocsáttatást élveztek Nigelék. Ház lépcsőzetén állt az inas és hangjából ítélve ő volt, akivel Nigel szót váltott.
-Az uram már nagyon várja magukat. - jelentette be és kinyitotta a nagy fehér ház ajtaját, ezzel betuszkolva a vendégeket.
-Nigel Bayle! Te vagy az öreg cimborám! - és keblére szorította Nigelt, hogy majd kinyomta belőle a szuszt.
És Sydney Fox! Kegyed semmit nem változott az elmúlt, te jó ég mennyi...
-Öt. -válaszolta egy csábító mosollyal Sydney.
-Öt év teringettét. Hogy elszállt az idő! De kerüljetek beljebb...

Beljebb mentek és a ház pompájától már megint elámultak.
-Miben segíthetek nektek Syde? - kérdezte Cortez
-Tudod nagy bajban vagyunk ...-és itt habozott- meg akarnak minket ölni és nem tudjuk hova meneküljünk...
-Jó, de mi járatban vagytok Spanyolországban?
-VII. Natalie koronáját lopták el és minkent kértek meg segíteni, de Dave hazudott...
-Értem és tudtok már valamit?
-Hát sajnos nem sokat azt tudjuk, hogy valami Skorpió nevű szervezet állhat a háttérben…
-Az baj - vágott közbe Cortez - ahol a Skorpiók megjelennek ott nincs béke és egyetértés és minden mi értékes hirtelen és rövid időn belül tűnik el. Tudod Syde olyan érzésem van, hogy nem hamar tértek vissza az egyetemre és nem csak ezt az egy műkincset fogjátok keresni.
-Micsoda? - háborodott fel Nigel- Én vissza akarok menni az egyetemre, és nem akarok egy szervezet ellen harcolni.
-Nyugi Nigel. - mondta Syde - nem fogunk szervezet ellen harcolni visszaszerezzük a koronát, és ésszel győzünk felettük.

-Nálam meghúzhatjátok magatokat egy darabig, egyszóval ameddig maradni akartok, addig szolgálatotokra állok! Gyertek, gondolom emlékeztek még arra, hogy megy itt a jövés-menés. Ha megfelel mindkettőtöknek, a régi szobátokat adom hálószobának és így megkönnyítitek az én és a saját dolgotokat is, mert nem kell megmutatnom hol van.
-Köszönjük Cortez, te mindig nagylekű és rendkívüli jóbarát voltál! - mondta hálateljesen Syde.
-Akkor mire vártok gondolom fáradtak vagytok, nem? Későre jár, menjetek, aludjatok egy keveset, aztán szóljatok, ha fürdöhőz készülődtök, de ne feledjétek kilenc órakor vacsora. Úgy osszátok be az időtöket. Ott majd beszélgetünk a sorsotok és a korona sorsa felől.
-Még egyszer köszönjük.
-Barátoknak bármit. - mondta szertetettel Senor Cortez.
-Gyere Nigel.
-Hihetetlen, hogy még emlékszik ránk, nem?
-De az! Mindig is a jóbarátok listáján szerepelt nálam. - mondta humorosan Syde.
-Nos, akkor itt elválnak útjaink. Te hívd föl a rendőrséget Nigel én pedig Claudiát a skorpiós adatokért. Akkor találkozunk a vacsorán.
-Jaj Sydney, Sydney! - kiáltozott az öregember miközben nehezen szedte lába a lépcsőfokokat.
-Elfelejtettem mondani, Claudia átfaxolta a Skorpiókról gyűjtött anyagot és én már intézkedtem a rendőrség felől Nigel nyugodj meg.
-Oh most aztán sikerült meglepnie Senor!
-Ez a dolgom. És Sydney! Magát mindig megelőzi a hírneve! - mire elmosolyodott hízelgően a professzornő.
-És még valami, nagyon szeretném, ha ezt a ruhát viselné a vacsorán Fox professzor.
-Hiszen ez gyönyörű...

-Tudom, de akkor káprázhatna csak teljes pompájában, ha egy arra méltó nő viselné ismét.
-Ismét? - értetlenkedett Syde
-Igen, ismét. Eddig nem találtam olyan nőt, aki feleségem halála óta méltó lett volna viselésére, de most ön szépségével és eszével egyaránt kiérdemelte ezt a ruhát.
-De én ezt nem vehetem föl...
-De-de vegye csak föl nyugodtan.
-De hisz ez..
-Ne tiltakozzon! Vegye föl a kedvemért.
-Jó nem bánom, de csakis az ön kedvéért.
Ezután elváltak útjaik. Nigel élvezte szabadságát a vacsoráig és pihent egyet. Syde pedig, igen Syde pedig újra nőnek érezte magát hosszú évek óta... Elment megfürödni és óráknak tűnő ideig volt benn és úgy lépett ki onnan, mint aki most jött elő az angyalok birodalmából (vagy mint egy istennő). Fölvette azt a csodálatos ruhát, ami már annyira szép volt, hogy szinte félelemmel töltötte el a rettenthetetlen Sydney Foxot. Ezek után nem sokára mindkettőjükhöz odacsörtetett az inas és szépen uralkodókhoz méltóan megszólítva őket közölte, hogy tíz perc múlva kezdődik a vacsora...

Syde és Nigel egyszerre lépett ki a bíbor szőnyeggel fedett folyosóra és akkor Nigelnek elakadt a lélegzete. Ja, amúgy Nigelnek sem a mocskos és piszkos utcai gúnyáját kellett visszahúznia, hanem ő is kapott megfelelő öltözéket egy ilyen estére. Igazi aramani öltönyt, meg kell vallani nem állt neki rosszul. Amit Sydney is észrevett.
-Meg kell vallanom, egész jól áll neked ez az öltöny.
-Köszönöm Syde, de a te lehengerlő szépséged mellett én eltörpülök. - mondta Nigel fölvéve egy macsós, mélyebb hangszínt, s így bókolt.
Majd karon öltve egymást, mint akik bálba igyekeznek lassan, úri módon lépdelve vették a lépcsőfokokat, de Syde hirtelen megbotlott és még mielőtt Nigel elkaphatta volna lebucskázott a lépcsőn, habár már csak három volt hátra, így nem nagy ütés érte, legalább is kisebb, mintha a legtetejéről zúgott volna le. Nigel gyorsan leugrotta azt a három lépcsőfokot és fölsegítette Sydet.
-Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - kérdezte aggódva,
mire Syde válasz gyanánt csak nevetett:
-Nem, nem jól vagyok köszönöm, kijöttem a gyakorlatból, ennyi az egész! - és utána már ketten mosolyogtak.
Miután Syde újból talpra, vagyis sarokra állt beballagtak a díszterembe, ahol már fényes pompában meg volt terítve. A magasba a csillárok, mint megannyi apró gyémánt tündöklöttek, és a fennséges étkek már mind ott vártak, hogy elfogyasztásra kerüljenek. Nagyon hosszú asztal volt, és végig meg volt terítve. Ezen meglepődtek. Ekkor betoppant senor Cortez a maga pompájában és bohókás hangulatában.
-Jöjjenek gyermekeim, - mondta és megrezgett a nevetéstől galambősz szakálla. Majd leültek az egyik végletbe és jóízűen neki láttak a vacsorának.
-Bocsásson meg Sydney, még meg sem dícsértem, hogy milyen jól áll önnek ez a mályva szín, kiemeli a szeme színét. Elbűvölőek vagytok gyermekeim. Na akkor lássunk neki a vacsorának, mert én már farkas éhes vagyok!

Az asztalon királyi étkek sokasága tündöklött és még elképzelni is nehéz nemhogy leírni egyszerű halandók szavával... Na de hagyjuk ezt, van ennél fontosabb feladatunk is és sajnos nem érünk rá a finom falatokon rágódni. Cortez mintha feleségét látná Sidneyben, úgy nézett rá, pedig Rose (ahogy a feleségét hívták) feledhetetlen ember volt, akit a mi hőseink is ismertek. Rose szépsége áthatóbb volt az emberek irigységén és senki ne tudott volna nemet mondani annak a nőnek, akinek szépsége Aphrodité szépségével vetekszik. Bocsánat nem tudok a gondolattól szabadulni miszerint Cortez gondolatai a fellegekben járnak.
-Cortez igyunk sok éves barátságunkra és arra, hogy élve hazajutunk e kis kalandunkból. - mondta el méltóság teljesen Syde a pohárköszöntőt.
Az öregúr csak Sydney szavainak hallatán szállt vissza földi testébe és szemei szikrát hánytak az örömtől, hogy újra hallhatta Syde szavait mégis csalódott volt. Syde szavai örökre belevésték magukat Cortez szívébe, mély sebet hagyva maguk után, ami amikor éppen beszeretne gyógyulni, akkor újra föltépik és így megy ez már lassan húsz éve, a felesége halála óta. Na de én már megint elkalandoztam. Cortez sehogy se tudott belenyugodni abba, hogy az ereklyevadász csak barátként említi pohárköszöntőjében, de azért mégis elnézte neki, hisz a ,,szerelem mindent legyőz"- mondta magában az úr, bár tudta, hogy Syde szavai mély érzelmeket nem takarnak...
-Nigel - nézett rá munkatársára Syde- nem szeretnél mondani nekünk valamit?
-De... miért is ne?- mondta csöppnyi zavarában - Tehát Senor végtelenül hálás vagyok önnek, amiért nem hagyja, hogy bérgyilkosaim karmai közé kerüljek és haljak meg ott...
Ekkor Cortez megsajnálta Nigelt és félbeszakította, hogy ne mondjon olyan butaságot, ami miatt Syde lenyakazza.
-Köszönöm drága barátaim, hogy ennyire hálásak vagytok nekem, igaz a semmiért, mert nekem kéne hálát adnom az istennek, hogy itt vacsorázhatok veletek és csakis veletek.
Ez után csöndben megvacsoráztak, de persze egy igazi spanyol vacsorához hozzátartozik a zene és a tánc, ami egyszerűen ámulatba ejtő... ,akkor hogy lettem volna ott Syde helyett...
Fontos megbeszélni valók vártak még barátainkra, ezért átvonultak a dohányzó szobába ...

És bár dohányzószobának hívták a helységet, semmi jele nem volt hatalmas füstnek vagy szmognak, így Syde és Nigel, akik irtóznak a cigarettától és egyéb füstölgő dolgoktól kissé megkönnyebbültek, hogy nem kell csalódást okozniuk Cortez úrnak, azzal, hogy visszautasítják a szivart és annak is örültek, hogy nem kell megfulladniuk. Persze ez nem vonatkozott Cortezre, aki meghalt a káros szenvedélye nélkül, így meg se kínálva vendégeit, rágyújtott. Nem mintha, udvariatlan lenne, csak ő már olyan tájékozódott volt, hogy ismerte, mennyire Cigarettagyűlölő páros ők. De ő kellemesen elpöfékelt, miközben kényelembe helyezte barátait.
Miközben mindannyian helyet foglaltak a bíborszínű bársonnyal bevont karosszékekben, Cortez nem totojázott, azonnal rátért a lényegre.
-Nos, a Skorpió bandánál hagytuk abba legutóbbi beszélgetésünket, ha jól emlékszem..
-Pontosan-helyeselt Syde.
-Megtudott valami lényegeset Claudia átfaxolt adataiból? -érdeklődött hőn gyűlölt merénylői felől Nigel.
-Nos ami azt illeti ...igen. De kiegészíteném a személyes tapasztalataimmal, azok sem ártanak. Claudia szerint, az a jel, amit a kezén hordott az általatok elfogott bandatag, a skorpiók védjegye, és egyben szimbóluma.
-Védjegye? Ezt meg hogy értsük? - kérdezte érdeklődötten Syde.
-Nos csak annyit írt Claudia, hogy a védjegyük és egyben szimbólumuk is. Nem fejtette ki bővebben.
-Várjunk csak egy picit! Védjegy? Hallottam már ilyenről. A lényege az, hogy minden olyan ember, aki a Skorpió zodiákus jegye alatt született, és aszcendense is a skorpióra esik,- ami nagyon ritka eset- annak a védő állata a Skorpió lesz. Bizonyos babonák szerint még a skorpió marásának is ellenáll.
-A skorpió marásának? - hangzott egyszerre a válasz teljes meglepettséggel telítve Sydnetől és Cortez úrtól.
-Hiszen az lehetetlen! Balgaság! Ne beszélj bolondokat Nigel! - mondta Cortez legyintve egyet kezével!
-Nem! Ez így van! Miután belép egy ilyen kozmikus szektába elsőként a beavatási szertartás rögtön azzal kezdődik, hogy megmaratják egy skorpióval a fiatalokat. Ha másnapra túléli, akkor elég tűrőképes a szervezetük és nem halnak meg a méregtől, ha nem akkor meghalnak és a halottakat máglyán elégetik, visszadva a skorpió szellemének, hogy reinkarnálódva erősebb szervezetet adjon nekik az állat. A túlélők karjára egy skorpió méregfarkával karcolják bele magát az imádott lényüket, és az állat vérével, és egy bizonyos tapadást biztosító anyaggal kifestik, ami ha megalvad fekete lesz és nem kopik.

-Ez azért elég ijesztő ...nem Nigel?
-Ne is emlékeztess! Tudod, hogy nem bírom a skorpiókat főleg azóta nem, amióta a sivatagban a hátamon mászkált egy ...brrrr!
-Ne is mond a hátam is megborzong tőle...
-De érdekes lehet majd meséltek róla, ha túlélitek ezt a kis kalandot itt.
-Miért mit tudunk még?
-Hát ...azon kívül, hogy senki sincs biztonságba semmit.
-Nigel öltözz át és indulunk!
-Nem mehettek sehova ...
-Úgy van.- egyezett bele Nigel.
-De megyünk, mert csak most lehet nyomozni ...

-De syde ilyenkor még veszélyesebb az utcán mászkálni, főleg akkor ha valmi Skorpió ,,szekta" tagja mászkálnak az utcán -próbálta nigel meggyőzni társát.
-Nem érdekel, mert egy régen eltűnt ereklyéről van szó és akár az életemet is odaadom érte, szóval mész öltözni és tíz perc múlva várlak ugyanitt.-adta ki a parancsot Syde.
Nigel közben nyugodtan ült és meghitt beszélgetésbe kezdett Cortezzel.
-Indulj már!-förmedt rá Syde.
-És ha nem? Én álmos vagyok.Fáradt vagyok és ráadásul utálom a skorpiókat, pláne ha akkorák mint én.
-Nekem mindegy akkor megyek egyedül.
Erre Cortez alig kapott levegőt és amint Syde elhagyta a szobát rögtön Nigelhez fordult:
-Kérlek Nigel menj vele, mert egyedül nem mehet mégsem, hisz egy törékeny nő.
-Syde? törékeny nő? Minden csak nem törékeny.
-De kérlek szépen, én is elmennék veletek csak már túl öreg vagyok az ilyen kalandokhoz.
-Na jó rendben, nem bánom, de várjon tőlem semmit, mert én egy nyuszi vagyok, aki még a saját árnyékától is elfut.
Ezután Nigel felpattant és kedvtelenül ballagott fel a lépcsőn a szobájához, de akkor hirtelen megállt a lélegzete és köpni-nyelni nem tudott, pedig máskor sikítani tudott volna egy ilyen láttán, de most mintha oda lenne ragsztva a padlóhoz, nem mozdult és nem is csinált smmit csak rémületében egyszreűen megrémült, amitől mégjobban félt. De várjunk csak mitől ijedt meg ennyire Nigel?

Ott állt előtte egy talpig fekete csuklyás ember. Hirtelen hátrahajtotta a csuklyát és felfedte kilétét és amint lehajtotta a csuklyát karján hátracsúszott a ruha és kilátszódott egy rajzolat a kezén, egy skorpió!
-Tom? -ismerte fel rég nem látott "barátját" Nigel.
-Hát még emlékszel rám?-kérdezett vissza az idegen.
-El kell tűnnöd innen!-Mondta riadtan Nigel. -Ha Sydeney meglát, neked véged!
-Nem mehetek! Tudod, hogy ártatlanok vagyunk. -és nem úgy látsztt, hogy menni készülne az idegen!
-Én már semmit sem tudok. Azt az életemet már régen lezártam és elhajítottam! Kérlek! Ne akard felhántorgatni a múltat!-mondta lehajtott fejjel Nigel.
-Nem tehetek mást! Az a nő, aki veled van, túl sokat tud, vidd el innen mielőtt még mi küldjük el egy olyan helyre ahonnan már nem hozhatod vissza többet.
-Meg akarjátok ölni Sydet?-kérdezte az ablakhoz szaladva Nigel, hoyg Syde után pillantson és gyorsan kikiáltott:-SYde! Sydneeeeey!!!!-mire Tom elrántotta az ablaktól!
-Te idióta még fellármázod a házat, és akkor fény derül a igazságra, amit gondolom nem szívesen akarsz.
-Hát, nem. -mondta elszomorodva Nigel. Szomorú volt, mert Syde bajban van és az se biztos, hoyg meghallotta, ahogy utánakiabált, szomorú volt a múltja miatt, de ami a legjobban nyomta a lelkét, hogy hazudnia kell Sydnek, ezzel kapcsolatban. Hirtelen az ajtó berobbant, valaki berúgta! Akkor a por közepett kirajzolódtak Syde vonalai, de a csuklyás ember már eltűnt, mire Syde akcióba léphetett volna.
-Nigel jól vagy? ki volt az az alak?-és odarohant az ablakhoz.
-Ne próbálkozz, nem fogod látni! Kérlek Syde menjünk innen!
-Szavaid számomra parancs, akkor mehetünk a skorpiókhoz?
-Nem úgy értem! Innen! Spanyolországból menjünk...
-Ezt nem gondolod komolyan Nigel! Tudod milyen értékes ereklyéről mondanánk le!-kelt ki magából SYde.
-És ha itt maradunk akkor tudod, hogy milyen értékes barátot és társat veszítenél el?
-nem értelek Nigel.
-Ahh én sem magamat. Akkor nem tudlak lebeszélni, mindenféleképpen itt óhajtassz maradni?
-Természetesen! Ahogyan te is maradzs velem.
-Akkor meg kell tudnod valamit avval az idegennel kapcsolatban. Ő egy skórpió volt!
-Mi és nem esett semmi bajod? Ne aggódj te már biztos fölismered, hiszen láttad az arát, nem?
-Miről bezsélsz Syde? Én magamról beszélek!-mire Syde a meglepettségtől roskadt az ágyra. és csak halkan mondott ennyit maga elé: Nigel...Skorpió...

Nigel lehajtott fejjel bámulta a földet és, közben egyre csak rajzolgatta a köröket lábával, és várta, hogy Syde végre föleszméljen lelkisokkjából. Nos nem tartott sokáig, mert Syde egyre kiváncsibb lett evvel kapcsolatba:
-De hiszen te Nigel vagy! Hogy kerültél te oda???-kérdezte a még mindig megbotránkozott Sydney.
-Nos nem vagyok biztos benne, hoyg tényleg hallani akarod...
-de mondd, ennél rosszabb már ugysem jöhet...-mondta talán meggondolatlanul Syde.
-Az egész avval kezdődött, hogy 18 évesen Spanyolországba utaztam, egyfajta kirándulásra, és ismereteim további terjesztésére. Mint láttad, eléggé sok itt a szűk sikátor, és mid, annyira egyforma, nem csoda ha az ember véletlenül eltéved, hát ez történt pontosan velem is, amikor hirtelen egy csapat feketeruhás alak megjelent előttem, és ki-be csukogatták a bicskájukat, mire én durr egy jobb horgas, aztán a másiknak egy balhorog, egy gyomorszájtalálat, és...-és miközben magyarázta, hoyg náspángolta el a rejtélyes alakokat, teljes átéléssel eljátszotta, mutogatta Syde előtt
-Nigel!
-Igen Syde?-tért vissza visszaemlékezésének rémséges perceiből Nigel.
-Komolyan megverted őket?-kérdezte átlátva Nigelen Syde.
-Hát talán nem egész úgy történt ahogy meséltem...
-Szóval akkor pontosan mi is történt?
-Hát hosszas vívódásom után elfogtak engem...-mire Syde ránézett a megit füllentő Nigellre-nos, végülis amint megjelentek az alakok próbáltam menteni a menthetőt.
-Micsodát ereklyét??-kérdzte syde, mert felcsillant a szeme, talán nigel már ekkor is vmi értékes ereklyét birtokolt,??
-Ereklyét??? ugyan már, az ÉLETEMet!-mire Syde egy "jellemző ez a Nigel" típusú arcot megeresztett.
-Most mivan? -kérdezte Nigel látva Syde arcát.
-jól van hagyjuk! Folytasd tovább!
-Hát megkötöztek és elhurcoltak egy sötét helyre, amit csak akkor láttam, meg amikor föl akartak engem áldozni.
-Föl akartak áldozni? -ámult Syde.
-Ja, hatalmas tömeg állt előttem, mint valami szekta tagjaként, úgy éreztem magamat, csak éppen mikorra megtudtam, hogy én vagyok az áldozat, kicsit másképp láttam a helyzetem.
-és? mi történt?
Hát először is ők eljártak valami iszonyatos táncot egy csomó halott skorpió fölött, amiket egy hatalmas máglyába beleszórtak, hogy ezzel lelküket átadják a szent istenüknek, Scorpusnak, a Skorpiók királyának, a skorpiók istenének. Én is erre a sorsra lettem ítéltetve, de Scorpus másként látta. Mikor már éppen belehajítottak volna a nagy tűznyalábba, megjelent a lángok közt egy férfi szellem, majd átváltozott egy skorpió alakká. A tűz elaludt.
-Mi? Miért???
-Nos mert én is skorpió aszcendese alatt születtem, csak úgy, mint a zodiákus jegyem is skorpió.
-csakugyan skorpió a horoszkópod. na és aztán mi volt?
-Hát mindenki laborult előttem, bevittek egy kéyelmes szobába, ahonnan nem tudtam volna megszökni, mert rácsozott volt, de nem is akartam volna, mert túl sok izgalom ért azon na folyamán, sé nagyon fáradt is voltam. Azt mondták, már nem kell félnem.
-És nem kellett?
-Nos nem. Másnap megkezdődött a beavatásom.
-oh ne!
-a beavatás a következőképpen zajlott:....